Lelki otthonunk az Egyház, 1. - 2019.01.07.

1./ „Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne.” Tamási Áron (1897-1966) szállóigévé vált mondata az egykori kiskatekizmus kérdését idézi fel bennünk: Mi végett vagyunk a világon? A bebiflázott választ nem lehet elfelejteni: Avégett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk. A kétféle válasz jól kiegészíti egymást. A katekizmus elvontabb válaszát az erdélyi író közelebb hozza azzal, hogy az otthonunkkal hozza összefüggésbe. Mert mit is jelent az otthon? Biztonságot és védettséget. Rohamtempóban változó világunkban úgy érezzük magunkat, mint az ellenségtől űzött ember: nincs stabilitás és megpihenés, csak állandó nyugtalanság és alkalmazkodási kényszer. Vágyunk az otthonosság melegére és biztonságára. Lelki értelemben az Egyház tudja nyújtani ezt az otthonosságot.

Lelkipásztori levél, 2018.12.23.

„Mért fekszel jászolban, ég királya?”                                                             Farkasrét, 2018.12.23.


 

Babits Mihály: Karácsonyi ének c. versének első sorában megfogalmazott kérdésre – vagyis „miért lett emberré Isten Fia” – a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma (85) ezt a választ adja:

Isten Fia értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért testesült meg Szűz Mária méhében a Szentlélek erejéből; azaz azért, hogy minket, bűnösöket megbékéltessen az Istennel; hogy megismertesse velünk az Ő végtelen szeretetét; hogy számunkra az életszentség példája legyen, s hogy „az isteni természet részesévé” tegyen bennünket (2 Pt 1,4)

Házasság és család, 51. - 2018.12.17.

1./ A 2018-as Családok éve bejezéseként felmerül a kérdés: hová tart az emberiség? A kérdés több szempontból is indokolt: a föld lakosságának robbanásszerű gyarapodása, az ökológiai problémák sokasodása, a szélesedő morális válság – hogy csak néhányat említsek. Nem véletlenül említem a népességrobbanást, mert annak további ökológiai és morális következményei is vannak. A föld népességének növekedése sosem látott sebességre váltott. Amíg 1950-ben bolygónk lakossága 2,5 milliárd volt, addig 2017-ben az ENSZ felmérése szerint már 7,6 milliárd ember élt a földön. Vagyis közel 70 év alatt megháromszorozódott az emberiség. Kiszámították, hogy a jelenlegi emberiség fenntartásához annyi erőforrásra lenne szükség, amennyit 1,7 Föld tudna biztosítani. De csak egy Földünk van, így tehát világos, hogy a jövőnket éljük fel. Az emberiség túlfogyasztása a 70-es évektől kezdődött, és egyre nagyobb méreteket ölt.

Mi a megoldás? A „lopakodó népirtás”? Történelmünkben erre van példa, és nem csak háborús viszonyok között.

Házasság és család, 50. - 2018.12.10.

1./ Karácsony az öröm keresztény ünnepe – írja Raniero Cantalamessa kapucinus A karácsony misztériuma c. könyvében. Szomorúságra ad okot „látni, ahogyan egyre inkább eltűnik az ünnepből az igazi öröm. Mindenekelőtt a gyermekeké, amely az öröm legszebb megnyilvánulása volt. A gyermek Jézust megdöbbentő módon felváltja a Mikulás, jóllehet a karácsony a gyermek Jézus nélkül olyan, mint egy képkeret kép nélkül, mint egy mise átváltoztatás nélkül, mint egy ünnep az ünnepelt nélkül. A karácsony még az ősi keresztény gyökerű országokban is kezd pogány mintára megrendezett télünneppé válni, amelyet elborítanak a rénszarvasok és a játék mackók.”