Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 46. - 2018.11.12.

1./ Az ember transzcendens élőlény

dr. Noszlopi László (1901-1990) egyetemi magántanár mosolygós arcát még ma is magam előtt látom. A remetekertvárosi Szentlélek templom buzgó hívőjét gyakran láttam szentmiséken és az 56-os villamoson. Gyerekkoromban azt tudtam róla, hogy tudós ember, de azt már nem, hogy hithű magatartása miatt a kommunizmus hatalomra kerülésével, 1948-tól már nem taníthatott. A filozófia és pszichológia doktora sokat és mélyen írt a szeretetről. Az Ecclesia Kiadó 1975-ben jelentette meg Megmentő és felemelő szeretet c. könyvét. A Szent István Társulat pedig 1937. után 2012-ben újra kiadta A világnézetek alapja című könyvét. A szeretetről írt könyvében, az ember hivatásáról szóló fejezetben írja, hogy az ember transzcendens élőlény. „Az ember nem elégséges önmagának, hanem önmagát túl kell, hogy lépje. Az emberi hivatásnak ezt a transzcendens mozzanatát szolgálják és képviselik a vallások is.” (im. 107)

Ha ezt a szót halljuk, hogy „hivatás”, akkor tanári, orvosi, papi hivatásra szoktunk gondolni. Ki gondol arra, hogy a házasság is hivatás? A katolikus Noszlopi László katolikus módon gondolkodott, ezért sorolta a hivatások közé a házasságot is. Helyesen tette, hiszen a katolikus házasságot életre szólóan kötik és nem néhány évre, vagy évtizedre. A „hivatás” szóhoz nem az ideiglenesség fogalmát társítjuk, hanem az élethosszig tartó elköteleződést. Hadd idézzem a szerzőt:

A házasság értelme a hitvesi szeretet. Az igaz szeretet lényegéhez tartozik, hogy hűséges, igenli a saját megörökítését. 'Szeretlek, de csak egy évig, vagy két évig' – így nem beszél az, aki igazán szeret. Azt mondani: 'Már meguntalak, nem kellesz többé' – ez még egy szerelmi kapcsolatnál is erkölcsi defektus. Akik valamely kötődésből leválnak, megharagszanak, kritizálják a másikat stb., hogy ilyen módon szabaduljanak tőle, az 'unt szerelem kínjától' (Shakespeare), végképp erkölcsi törést okoznak az említett beszéddel. A házasság családot alkotó és elszakíthatatlan kapocs. Kétségtelen, hogy a valóságban előfordulnak szédületes szerelmi fellángolások után nagy kialvások. Az is kétségtelen, hogy láthatunk évtizedekig tartó házasságokat, amelyben a házasfelek gyógyíthatatlan megunták egymást, és főleg a másik hibáinak, kellemetlen szokásainak és magatartásának örökös ismétlődését. Azonban a szeretet, amely „mindent eltűr” (1Kor 13,7), ennek is gyógyszere lehet. /.../ A szeretet kiemel és felemel, nem 'ábrándul ki', és mindig érzik, akik egymást szeretik, hogy 'közük van egymáshoz'. A házasságnak továbbá az értelméből következik célja is: a gyermek, és biztos, hogy a házasság felbomlása mindig nagy lelki seb a gyermek számára, akinek egész további fejlődését rendszerint súlyosan rontja. A házasság több, mint szerelem, a házasság életközösség.

A házasság életközösség, belőle ered a család, először is a szűkebb, nukleáris család, szülők és gyermekek természetes közössége, a szeretetnek, megértésnek, áldozatkészségnek kiapadhatatlan forrása. A család óriási ,felmérhetetlen erőket rejt magában, és szétzüllése ugyanilyen pusztulással katasztrófával jár...

Az életközösség elsősorban a lelkiekben, erkölcsiekben kell, hogy kiépüljön, ehhez pedig hű és igaz bajtársiasság, egymásnak el-nem-hagyása, kipróbált szövetsége kell.” (im. 114-115)

2./ Mit mond az Egyházi Törvénykönyv a házasságról?

Az 1055-ös kánon így fogalmaz: „A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte.”

Az 1057-es kánonban pedig ez áll: „A házassági beleegyezés akarati cselekedet, amelyben a férfi és a nő visszavonhatatlan szövetségben kölcsönösen átadják és elfogadják egymást, házasság létesítése céljából.”

Mi következik mindebből? Az egyházi tanítás férfi és nő legbensőbb életközösségéről szól, amelynek szexuális, érzelmi-lelki, gazdasági-társadalmi, családi vonatkozásai vannak. Most csak a szexuális vonatkozást említem, mert a napjainkban sokat hangoztatott melegek „házassága” bizony ellenkezik a katolikus házasság tanításával. Egyszerűen szólva: férfi még nem szült gyermeket.

Noszlopi László és az Egyházi Törvénykönyv megtanít katolikus módon gondolkodni. Ez fontos, mert aki nem képes katolikus módon gondolkodni, az nem képes katolikus módon élni sem.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2018-11-12.doc18 KB