Kinek, (minek) az ünnepe Karácsony?
Köztereinket szaporodnak a betlehemek. Akár egyfajta „ki mit tud?” - vetélkedőnek is tekinthetnénk. Mégsem tekintjük annak, mert a betlehem annál sokkal szakrálisabb népszokás, hogysem besorolható lenne a profán szórakoztatóipar vetélkedőibe. A közterületeken felállított betlehemek azonban nekünk szegezik a kérdést: Kinek, vagy minek az ünnepe Karácsony?
A hívő ember erre felkapja a fejét és azt mondja: semmi keresnivalója a „vagy” szócskának, mivel Karácsony egyértelműen Jézus születésének ünnepe. Rendben van. Csakhogy: akkor miért mondjuk oly gyakran, hogy a Karácsony a „szeretet ünnepe”, és a „család ünnepe”?! Ezek szerint mégis helyes a kérdés, hogy „minek az ünnepe Karácsony”? Lám, itt van egy fogalmi zavar, amit észre sem szoktunk venni. Amikor azt halljuk, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe és a család ünnepe – akkor helyeslően bólogatunk. Pedig helyre kellene igazítani, mert a Karácsony nem „minek” az ünnepe, hanem „Kinek” az ünnepe: Jézus születésének az ünnepe.
Ne mondjuk Karácsonyt a a „család ünnepének” akkor, amikor a család fogalmán sem tudunk egyetérteni. Mert mi a család? Szerintünk egy férfi és egy nő elválaszthatatlan szeretetszövetsége, melynek gyümölcse a gyermek (fiú és lány). Mások szerint a család fogalmába belefér két azonos nemű ember kapcsolata is, azonkívül ne beszéljünk biológiai nemekről. A gender-elmélet szerint nincs anya és apa, hanem csak „egyes szülő és kettes szülő”.
(Mellesleg jut eszembe, hogy mit küzdöttek egyesek azért, hogy a kórházban fekvő betegeket az ápolók ne „egyes” és ne „kettes” betegnek nevezzék – ágyuk száma szerint -, hanem nevükön nevezzék meg. Nem kellene hasonlóképpen küzdeni az „egyes szülő” és a „kettes szülő” elnevezése ellen?)
Ne mondjuk Karácsonyt a „szeretet” ünnepének se, mert valaki még meg találja kérdezni: mit értünk a „szereteten”? És akkor megint végeláthatatlan magyarázkodás kezdődik. Elvégre ez stílusos pluralista világunkban! Ahány ember, annyi vélemény, és mindenkinek igaza van! - ez a pluralista világ alapszabálya.
Merjük kimondani: a Karácsony JÉZUS SZÜLETÉSÉNEK ÜNNEPE! Nem valamiféle homályos „szeretetfogalmat” ünneplünk, nem is egy vitatható „családfogalmat”- tehát nem a „valamit” ünnepeljük, hanem a „Valakit”, aki nem más, mint Isten Fia.
Amikor elmegyünk egy rokon,vagy jó barát születésnapjára, nemcsak ajándékot adunk, de mi is kapunk. Legalább egy mosolyt. Meg az együttlét örömét, békéjét.
Amikor elmegyünk egy utcai betlehem előtt, akkor erre gondoljunk:
Betlehemi Gyermek! Add nekem a te lelki közelségedet és békédet – amelyre oly nagy szükségem van ebben a békétlen világban. Csillogtasd meg előttem szentségedet és tisztaságodat – amely az egyetlen gyógyír az erkölcsileg szennyezett világnak. Egyesíts mindenkit abban a szeretetben, melyet az Atyától hoztál közénk – hogy mindannyian az Atya gyermekei legyünk. Ámen.
Így kívánok Isten áldásában gazdag Karácsonyt minden kedves Olvasónak
Farkasrét, 2011. karácsonyán
Verőcei Gábor
plébános