Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 15. - 2019.04.29.

1./ Szent Adalbert püspök és vértanú, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye védőszentjének ünnepén az előesti vesperás olvasmányát a Jelenések könyvéből (3,10-12) olvassuk. Szent János evangélista – a könyv szerzője – ebben a szakaszban a kisázsiai Filadelfia keresztényeit dícséri, amiért kitartottak a hit tanításában. Buzdítja is őket, hogy ragaszkodjanak továbbra is ahhoz, amijük van – a hagyományhoz és a kegyelmi állapot megőrzéséhez –, hogy senki el ne vegye jutalmukat. A jutalom leírása jelképes: „a győztest oszloppá emelem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét...” (Jel 3,12) A név bevésése azt jelenti, hogy bekebelezik Krisztusba. 

     Gyenge hasonlatként említhetnénk a Halhatatlanok Társulatának Örökös tagjait, azokat a színpadi művészeket, akiket egy erre létrehozott kuratórium jelöl, s akiknek lábnyom-lenyomatát megőrzik. A hasonlat annyiban sántít, hogy egy kuratóriumi jelölés igencsak szubjektív, és nem az örökkévalóságnak szól, míg a szent vértanúk nevét örökké dicsőség övezi.

     Szent Adalbertet nem sok elismerés érte földi életében. Prágai püspöki székéből több esetben is menekülnie kellett. A csehek elutasításának köszönhetjük, hogy Géza fejedelem esztergomi udvarába betérve egy életre szóló kapcsolata alakult ki Géza fiával, az ifjú Vajkkal, akit ő maga bérmált meg. Adalbert csehországi sikertelensége volt a kiváltója magyarországi sikerének.

     Prohászka Ottokár püspök mélyértelmű meglátása: „Ha Adalbert nem imádkozik, ha nem sír, nem szenved, ha szíve alázatosságában meg nem törődik az Isten keze alatt, Magyarországnak nincs Istvánja! Ha Adalbert nincs, hol vagy, István király? Ne gondoljuk ezt túlzásnak: a lelkek, a kegyelmek világában éppúgy vannak láncolatok és sorsok, öröklések és származások, mint a családokban. Vannak lelkiatyák és lelki gyermekek.”

     Bizonyos, hogy Szent Adalbertnek – III. Ottó német-római császár barátjának – sokat köszönhet a magyar nép. Szent István király azzal is kimutatta háláját, hogy Adalbert 997-ben bekövetkezett vértanúhalála után pár évvel felépítette Esztergomban a Szent Adalbertről elnevezett székesegyházat. Szent Adalbert ereklyéinek egy része Rómában, a Tiberis-szigeten álló Szent Bertalan bazilika oldalkápolnájában látható, ahová a magyar zarándokok ma is eljárnak imádkozni.

2./ A kereszténység ma is ellenszélben halad. Az egykor keresztény Európa ma már inkább csak kultúrájában keresztény, de nem életvitelében. Keresztény hagyományait is állandó kihívás éri; gondoljunk csak a halottak napjának komolyságát felváltani kívánó „halloween” bulizós, játékos, fesztiváljellegű ünnepére; gondoljunk a legszentebb keresztény ünnepeket – húsvétot és karácsonyt – kisajátító wellness-rendezvényekre. A kereskedelem és vendéglátóipar mindebből busás hasznot lát, csak éppen az ember lelke szenved kárt (vö. Mt 16,26). Milyen kereszténység az, amely a két legnagyobb ünnepünket nem szentmisével, hanem kedvezményes wellness-programmal üli meg?

     Ilyen körülmények között jól esik és szükségünk is van a mai vesperás olvasmányában hallott dícséretre és biztatásra: „mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megszabadítlak a megpróbáltatás órájától, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit.” (Jel 3,10) A dicséret és biztatás annál jobban esik, minél hitetlenebb és ellenségesebb a környezet. Lehet, hogy ebben a világméretű hitvesztésben sok ág letörik az Egyház fájáról, de megmarad a „szent gyökér”. Ebben áll a reményünk: „ha szent a gyökér, szentek az ágak is”. Erre utal dr. Lékai László bíboros jelmondata is: „Succisa virescit – megnyesve kizöldül”.

     Szent-Gály Kata – akinek egyik könyvéhez Lékai bíboros úr írt ajánlást – hasonlata is biztatást tartalmaz a hitpróbáló időkre: „Nézd meg, mennyire mély a toronyházak alapozása, nézd meg, a viharálló tölgyek szerteszét ágazó gyökereit a földben: a kiemelkedés útja számunkra is a mélyben kezdődik.”

     Van-e értékesebb dolog a hűségnél, a hitben való kitartás hűségénél? Az igazi hűség egy sírig tartó küzdelem a bűn ellen. Ennek a hűségnek hervadhatatlan koszorúja lesz, amint arról a Jelenések könyvében olvasunk: „Légy hű mindhalálig, és életet adok neked győzelmi koszorúul.” (Jel 2,10)

     Ezt a koszorút kapta meg Szent Adalbert. Az ő segítségét kértük a mai vesperás himnuszában:

                    Légy segítőm, védelmem

                    az utolsó percemben,

                    segíts, hogy elérhessem

                    hőn imádott Istenem. Ámen.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2019-04-29.odt10.82 KB