Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 18. - 2019.05.20.

1./ Csókay András: Idegsebészet és hétköznapi misztika c. - ötödik kiadásban megjelent – könyvében olvashatunk professzor úr korábban megjelent cikkeiből. A Magyar Nemzetben 2015. október 30-án megjelent írása azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miért mozdul olyan nehezen előre az EU a menekültkérdésben. A 2015-ös menekültválság kirobbanása után így ír erről a professzor úr.

Miért ilyen nehéz ez? Nem hallgatnak a politikai vezetők korunk Jeanna d'Ancjaira, Szienai Szent Katalinjaira – akik mindig bölcs tanácsokat adtak a királyoknak a legbonyolultabb politikai problémákra –, amik pedig vannak. Mit tanácsol a szentek valósága? Légy egyszerre irgalmas és igazságos. A menekültek olyanok, mint a kiszolgáltatott gyerekek, ahogy Böjte atya mondja. Ha adok nekik élelmet, szeretetet, tanítást, akkor 90 százalékuk hálás, és asszimilálódni akar, nem integrálódni. Ki akarná azt az eszmét, vallást továbbvinni, ami lerombolta az életét? Asszimilálódik a keresztény kultúrához. Rengetegen térnek meg az iszlám vallásból Jézus tanításához, csak ezt nem szereti hangoztatni a nyugati világ médiája, mert ők még messzebb állnak Jézustól, mint az iszlám.”

Fájdalmasan igaz megállapítás ez: a Nyugat távolabb áll Jézustól, mint az iszlám. Csókay doktor éleslátó diagnózisa abban áll, hogy „az alapot kell elfogadni”, aki nem más, mint Jézus Krisztus. „Krisztust kell elfogadnunk, s életünk fő részévé tennünk.” (im. 202-203)

 

2./ Szent Pál apostol is az alap fontosságáról ír:

Mivel elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. (Kol 2,6-8)

A nyugati világ baja ott kezdődött, hogy hagyta magát félrevezetni hamis tanítással. Elvetette az alapot – Jézus tanítását – és materiális szempontokat tett meg élete fő irányítójává: a pénzt, sikert, karriert, teljesítményt, stb. Már Vörösmarty Mihály megfogalmazta a talmi örömök csalárdságát:

 

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.” (A merengőhöz)

 

Az alapot el kell fogadni – írta Csókay professzor. Szent Pál apostol is erről ír a korintusiaknak: „A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat.” (1Kor 3,11) Igen, mert amilyen az alap, olyan lesz a felépítmény is. Ha hamis az alap, akkor a rá épült élet sem lehet igaz.

Az Apostolok Cselekedeteiben igen elismerő sorokat olvasunk az antióchiai keresztényekről. Antióchia – a mai Törökország és Szíria határvidékén épült ókori város – a kereszténység egyik bölcsője volt. A Kr.u. I. századfordulón itt volt püspök Antióchiai Szent Ignác vértanú. Ezt megelőzően a ciprusi származású Szent Barnabás apostol hirdette itt a jézusi örömhírt, s mivel sokan vették fel a keresztséget, Barnabás apostol elhívta Tarzusból Sault, vagyis Szent Pált, hogy segítségére legyen. „Először Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek” (ApCsel 11,26). Ez az elnevezés szóról szóra azt jelenti, hogy Krisztus követője, tanítványa, híve. Nyilvánvaló, hogy azért kapták a Krisztus követője – azaz „keresztény” - jelzőt a tanítványok, mert krisztusi módon éltek.

Nem a „maguk módján voltak” vallásosak – ahogy ezt napjainkban szokták mondani a nem krisztusi tanítás szerint élő emberek – hanem krisztusi módon voltak vallásosak, akiknek életük irányítója valóban a jézusi tanítás volt. Az antióchiai keresztényeknek Jézus tanítása volt az alap.

 

3./ „Úgy élj, hogy kérdezzenek” - ezt a tanítást Csókay professzor még édesapjától tanulta, akit a 10 éves Marci fiának tragikus halála utáni évben vesztett el. Az antióchiai keresztények azért voltak vonzóak, mert úgy éltek, hogy rákérdeztek: ti miért éltek úgy, ahogy éltek? Hála Istennek, ma is vannak ilyen keresztények. Bárcsak minél többen lennének. Szüksége van rá a világnak!

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2019-05-20.odt32.79 KB