Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 23. - 2019.09.09.

1./ A kassai vértanúk mártíromságának 400. évfordulója (1619. szeptember 7.) alkalmat ad az emlékezésre. Az esztergomi káptalan – amelynek az egyik vértanú, Kőrösi Márk is tagja volt – minden év szeptember 7-én ünnepi szentmisét tart az esztergomi bazilikában. Az emlékezés azért az egyik legszebb emberi tulajdonság, mert a hálának ikertestvére. Emellett mégsem visszatekintő, hanem előremutató tevékenység. Igaz az a mondás, hogy „a történelem az élet tanítómestere”. A 400 évvel ezelőtti események segítenek korunk történelmének megértésében.

Kőrösi Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita papok a XVII. századi harmincéves háború áldozatai. Az 1618-tól 1648-ig tartó Közép-európai háború alapvetően nem vallásháború volt, noha annak tűnhetne, mivel a három katolikus papot a református Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadvezére, I. Rákóczi György parancsára gyilkolták meg. Valójában mégsem vallásháború, hanem a csehektől elindult Habsburg-ellenes felkelés volt, melyhez a török szultán engedélyével Bethlen Gábor is csatlakozott. Mivel a Habsburgok katolikusok voltak – s II. Ferdinánd király erősen törekedett a katolikus hit visszaállítására a protestánssá vált területeken – a felületes szemlélő számára a harmincéves háború vallásháborúnak tűnhet. Valójában nagyon is politikai céljai voltak, csak ezt vallásháborúnak álcázták.

Itt fedezhető fel egy párhuzam korunk eseményeivel: az iszlám terrorizmus sem vallásháborút folytat a kereszténység ellen, legfeljebb annak akarják láttatni azok, akiket valami egészen más cél vezérel.

A kassai vértanúk emlékezete hozzájárul keresztény identitásunk megőrzéséhez. Az emlékezés célja nem a több évszázados katolikus-protestáns ellentét felmelegítése. Az ökumenikus mozgalom idejében ez paradox lenne. Az emlékezés arra a hithűségre akar serkenteni, amelyet a kassai vértanúk tettek ragyogóvá. Amint a harmincéves háború kora próbára tette a katolikusok hithűségét, úgy a mai kor is próbára teszi azt, csak más körülmények között. Ahogy akkor hittagadásra akarták rávenni a vértanúkat, a mai kor is ki akarja törölni az emlékezetből a kereszténységet. Ennek egyik legnyomósabb jele volt, hogy az Európai Unió alkotmányában említést sem tettek a földrész keresztény gyökereiről. Az ún. „politikai korrektség” valójában egy álca, mely mögött a keresztény identitás lebontásának célja húzódik meg. Gondolunk arra, milyen rafinált módon támadják a katolikus erkölcsiséget a házasság és család témakörében. Itt egy valóságos háború zajlik, csak nem lőfegyverekkel, hanem a média és reklámpropaganda bevetésével. Ideológiai háború zajlik, a gender-elmélet és és pride-fesztiválok korában.

2./ Mécs László már megfogalmazta a keresztény identitás lényegét.

A 40 évvel ezelőtt meghalt premontrei papköltő a pisztrángok példáját tartja követendőnek, mert „sosem úsznak ők az árral, de mindig szembe, mindig hősként… őrült erőkkel szembeszállva”. A hasonlat egyértelműen a keresztényekről szól, azokról is, akik az árral úsznak.

 

Amely pisztráng az árral úszik:

lehet boldog, hasa fehérjét

lehet, hogy parti nefelejcsek

kívánják, hogy csókkal elérjék

s holdfény hullong rá mint a tej-csepp,

de a Faj meghalt benne: hulla!

A hasukat boldogság-nappal

süttethetik a renegátok,

magyar júdások, árral-úszók:

a nevük hulla, létük átok!

- Pisztráng-lelkű Pajtás, előre

a Forrás-álmú hegytetőkre!

 

Mécs Lászlót – a Pisztrángok példája c. vers prófétalelkű költőjét – nem véletlenül tették karanténba a kommunista diktatúra évtizedeiben. Gyújtó hatású szavai ma is irányt mutatnak – akárcsak a kassai vértanúk mártíromsága.

AttachmentSize
Vesperás, 2019-09-09_16.odt25.52 KB