Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2020.09.27.

 

Kedves Családok!

 

1./ A koronavírus-járvány hatása életünk minden területén érezhető: családi életben, oktatásban, munkahelyen, sportban, vallásos életben. Márciusban gyakorlatilag leállt a közösségi vallási élet. Szentmisék, katekézisek, énekkari összejövetelek szüneteltek, elmaradt a tavaszi elsőáldozás és bérmálás. Ez utóbbi két szentség kiszolgáltatása szeptember 27-én, vasárnap megtörténik oly módon, hogy főpásztori felhatalmazással magam végzem a bérmálást. Bérmálások elmaradására utoljára a II. világháború alatt volt példa. Ezzel csupán a helyzet drámaiságát érzékeltetem. Most egy kérdés foglalkoztat: hogyan tovább? A kérdés azért indokolt, mert a járvány már eddig is felére apasztotta a templomba járók számát, és nem csak az idősebbeket, de több gyermekes családot is távol tart a közösségi vallásgyakorlástól. A hétfői felnőtt katekézist két szeptemberi összejövetel után határozatlan ideig szüneteltetni kényszerülünk. Könnyű belátni, hogy a járvány miatti elzárkózás maradandó nyomokat hagy plébániánk közösségi életében. Ha az adventi hajnali misék meg is lesznek tartva, az utána megszokott agapék biztosan elmaradnak. A karácsonyi pásztorjáték még messzinek tűnik, de hittanos gyerekek hiányában ugyancsak kétséges.

2./ Hogyan tovább?

Hála Istennek, vasárnap (szept. 20.) két útmutatást is kaptam.

Délelőtt kaptam egy könyvet: Dr. Herbert Madinger – Imádkozó családok (JEL Kiadó, 2020), melyben az egykor levelező osztrák lelkipásztor az imádságra – kiváltképpen a rózsafüzér imádkozására – buzdít.

Este jött egy internetes levél Bruno Thevenin atyától, a Teréz-misszió alapítójától Párizsból, melyet Csillag Éva lefordított és átküldött. Bruno atya idén is készült hozzánk a Teréz-misszió országos találkozójára, amelyet éppen Farkasréten rendeztünk volna, ám kénytelen volt lemondani minden franciaországi és külföldi utazását, amint mi is lemondtuk a találkozó megtartását. Bruno atya ezt írta:

A COVID 19 egy béklyó az egész világ országaiban és akadályozza az egyetemes egyház aktivitását… Nem marad más, mint az ima. A papokért és a hivatásokért való imának nincsenek korlátai sem a térben, sem az időben, sem az egészségben. Ne hagyjátok abba kérni a Szűzanyát, aki azt mondja: a rózsafüzér gyógyít. Igen, a rózsafüzér gyógyítja a lelket és ha Isten fel akarja ragyogtatni dicsőségét, akkor a testet is… Imádkozzatok, imádkozzatok még és mindig! Remélem, viszontlátlak titeket, amikor visszatér az egészség Európába és a világba. + Megáldalak titeket egész szívemből atyailag és barátilag. Bruno Thevenin atya”

Bruno atya tanácsára kb. három éve a vasárnap 9 órai szentmise után a gyerekek és szüleik elmondtak egy tized rózsafüzért a papi hivatásokért. Erről Bruno atya is tudott, erre utalt levelében.

Az említett két vasárnapi impulzusból az a gondolatom támadt, hogy a járvány nem akadályozhatja meg a papi hivatásokért végzett imádságot. Ha a családok nem tudnak eljönni a templomba, otthon továbbra is el tudják imádkozni a tized rózsafüzért (1 Miatyánk és 10 Üdvözlégy). Sőt, azok a családok is be tudnak kapcsolódni ebbe az imába, akik nem ide, vagy nem a 9 órai szentmisére jártak.

3./ Pap nélkül nincs Oltáriszentség, nincs szentmise – hallhattuk többször Bruno atyától az elmúlt években. Fontos a papi hivatásokért végzett imádság, a tized rózsafüzér. A magam részéről azzal szeretnék hozzájárulni a vasárnapi családi közös imához, hogy heti rendszerességgel írok néhány gondolatot az éppen aktuális rózsafüzér-tizedhez, amit elküldök a hittanosoknak és családoknak, illetve feltesszük a farkasretiplebania.hu honlapunkra (Imádkozó családok – címmel).

A nyár végén egyik ministránsunk (11 éves) arra kért, hogy áldjam meg rózsafüzérét, amelyből ő minden nap elmond egy tizedet. Meglepő kezdeményezése is ösztönzött, hogy e levéllel kopogtassak a farkasréti családoknál.

Indítványozom, hogy a család szakítson vasárnap néhány percet a közös imára. Üljenek össze egy asztalnál – kitéve rá egy keresztet, egy Bibliát, vagy szentképet – olvassák el az aktuális tizedhez mellékelt gondolatokat és imádkozzanak el egy tized rózsafüzért a papi hivatásokért.

 

Farkasrét, 2020. szeptember 26.                                                              Verőcei Gábor plébános

 

 

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2020-09-27.odt32.97 KB