Szent Sebestyén és korunk pestise – 2012.01.20.
1./ A nagytétényi Rudnyánszky család által emelt Szentháromság szoborcsoport az 1739-1740. évi pestisjárványra emlékeztet. A barokk műalkotás egyik mellékalakja Szent Sebestyén vértanú, akit keresztény hite miatt végeztek ki Rómában, a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején, 288. január 20-án. A császári testőrség parancsnoka volt. Mikor kitudódott keresztény mivolta, nyíl általi halálra ítélték. Ez volt a katonák kivégzésének módja. Egy fához kötözték, és numídiai nyilasok addig lőtték nyilakkal, amíg össze nem roskadt. Halottnak hitték és otthagyták. Amikor a hívek el akarták temetni, észrevették, hogy még él. Ápolásuk eredményeként felépült. Ezután a császár elé járult és szóvá tette a kegyetlenségét. Diocletianus császár parancsára ekkor agyonverték. Sírja fölé 367-ben felépítették Róma hét főtemplomának egyikét, a Szent Sebestyén bazilikát.
De hogyan kapcsolódik az ókeresztény vértanú alakja a XVIII. szd-i pestisjárványhoz és annak emlékére emelt Szentháromság-szoborcsoporthoz, amit népiesen csak pestis-szobornak neveznek?
A közös pont a félelem. Amint a római birodalom keresztényüldözése félelmet váltott ki a hívő emberekből, úgy a pestis-járvány is félelmet váltott ki a lakosságban. A pestis-járvány által megtizedelt lakosság közel érezte magához a vértanú katona személyét, aki hozzájuk hasonlóan nagy félelmet élt át. Szent Sebestény túlélte a nyilazást, ezért a pestis által veszélyeztetett emberek buzgón kérték égi közbenjárását, hogy ők is túléljék ezt a félelmetes járványt.
2./ A mai keresztény is közel érezheti magához Szent Sebestyén vértanút! Miért? Mert napjaink pestis-nyilait úgy hívják, hogy diszkrimináció – hátrányos különbségtétel. Európában a keresztény értékek és keresztény emberek hátrányos megkülönböztetése azok a nyilak, melyekkel bennünket lőnek. Emlékezzünk csak a hét éve történtekre! Az olasz kormányfő Rocco Buttiglione katolikus jogtudóst jelölte az Európai Bizottság igazságügyi és belügyi biztosának. Közismert volt, hogy a hívő katolikus jelölt kiállt a házasság intézménye mellett, bírálva a homoszexuálisok párok házastársként való elismerését. Rocco Buttiglione bekerülést az Európai Bizottságba egy pedofil megakadályozta. A keresztény olasz politikus egy Bariban rendezett tanácskozáson nevén nevezte ezt a pedofil politikust: Daniel Cohn-Bendit, az Európai Parlamenten belüli zöldek frakcióvezetője, aki életrajzában beszámolt a tanulók iránti pedofil vonzalmáról (amikor még tanítóként működött egy alternatív általános iskolában). Ugyanez a Daniel Cohn-Bendit volt az, aki Orbán Viktort keményen kioktatta a médiatörvény benyújtása után az európai parlamentben. Miniszterelnökünk persze nem hagyta szó nélkül a támadást. Most ismét támadás érte kormányunkat és személy szerint Orbán Viktort. Székely János püspök atya múlt heti cikkében rámutatott, hogy a támadások valódi oka az új alkotmányban megfogalmazott keresztény értékek, mint pl a házasság és család védelme. Mai pestises korunkban mindenkire ellenségként tekintenek, aki a keresztény értékek mellett ki mer állni. Legyen az únios biztosjelölt, mint Rocco Buttiglione; vagy miniszterelnök, mint Orbán Viktor - záporoznak rá a pestis-nyilak. A mai keresztény ember tehát hasonlít Szent Sebestyénhez.
3./ Miként reagáljon a hívő ember a pestis-nyilakra? Először is elmélkedjen a 31. zsoltáron! „Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel” - imádkozza a zsoltáros, majd így írja le helyzetét: „gúny tárgya lettem ellenségeimnek... de én benned bízom Uram! Uram, ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, … némuljanak a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel!” (Zsolt 31, 12.15.18-19)
A hívő keresztény másrészt kövesse Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanú tanácsát, aki ezt írta 110 körül:
„Törekedjetek arra, hogy gyakran összegyűljetek, és hálás szívvel magasztaljátok Istent! Ha ugyanis gyakran jöttök össze egy helyen, akkor ott meginog a sátán hatalma, és a ti hitben való egyetértéstek meggátolja azt a lelki romlást, amellyel ő fenyeget benneteket.”
A XVIII. századbeli pestisjárvány idején mit tettek a katolikusok? Imádkoztak a járvány elmúlásáért, majd miután elmúlt a pestis, Szentháromság-szobrokat emeltek mementóként. A nagytétényi „pestis-szobor” nem csak emlékeztet az egykori járványra, de buzdítja a mai pestises kor keresztényét, hogy imádságos összejövetelekkel lehet felül kerekedni ezen az erkölcsi pestis-járványon. Mert ez a járvány is el fog múlni, miként a pestis is elmúlt. A zsoltáros ezért így buzdít:„legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!” (Zsolt 31, 25)